Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

— «9 —

Religyiót csupa álomképnél?, csalárd költeménynek állíttyák ?! A’ rendetlen indulatok, és kívánságok elhatalmazván rajtok , elenyésztek az ö gondolattyokban , és meghomályoso- dott az Ó esztelen szívok. (Róm.i : v. 21. ), JNe k ivessük mi azért Sz! ezen vásott kevélyeket, kik a* Rcligyióból csúfot űznek , ha szín te koszorúkkal, és koronákkal ékesül is fejők, és a’világ’ egy része Bölcseknek , Nagyoknak , nevezi is Őket. Ám tegyenek engem’ e’ világ’ ke- vély Bölcsei a' tudatlan község’ seregébe: de holtig követem én e’ kellemetes érzéseket , mellyeknek nyomait csudállva szemlélem a' természetben. Te hozzád pedig Atyámfia! kiben még a' lelkiesméret’ szava szabadon, és józa- núl hangzik , teszem vég kérésemet : ,,Te pe- „digIsten embere (1 Tim. 6: v 11.) ezektől fuss: ,, kövesd pedig az igazságot, és istenes életet; ,, a' hitet , szeretetet, a’ békességestűrést, a’sze- ,, lídséget: vitézkedj a' hit’vitézségével ; ragasz- ,, kódjai az örök élethez , mellyre hívattál** ,, Arnen.

ADVENT’ harmadik Vasárnapjára*

Küldenek a zsidók Jerusálemböl Papokat es Levitákat Jánoshoz, hogy megkérdeznék ő* tet.m Te ki vagy ? Ján. 1. v. 19.

íme hogy’ buzgókodtak, hogy’ töprenkedtek a’ hajdaniZsidók a'Religyiójok eránt! Azért kül- dék e’ fenyes követséget a’ pusztában keresztelő Jánoshoz, ki az Urnák útat készítvala, hogy