Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

A’ birodalom. Tovább egy oily Istent , Ili életűnk' napjait gondviselése' új új zálogival jegyzi; a' ki gondatlan ifjúságunkkor olly atyaiképp’ vezérlett $ ki minden veszélyek köztt , ineJlyekre gyakran ragadt minket emberi bátorságunk , megoltalmazott; ki minden hajunk’ szálát számbavette, ne hogy csak egy is el- veszszen tudta nélkül ; ki minden gerjedelmink’ ellénére,mellyek’ késértetinek kitétettünk,megőrzött az erkölcsösséghez , ’s igazsághozvaló készségünkben ; ki valamint üdvösségünk" kezdője, úgy eszközlője is, 's t. e' f.: egy illy Istent, mondom, lehetetlen úgy esmérnünk , tisztelnünk , szeretnünk , 's dicsőítenünk, hogy ogyszer’smind szándékunknak, s czélunknak boldog kimenetelét reá ne bízzuk.

Az Imádság. INem külömben akár az Istennek felséges voltát, akár véghetetlen jóvoltát vegyük gondolóra , szükséges adónkká válik az Imádság is. Ha ö a' mi Urunk, úgy mi az ő bérért szolgáló cselédi; ha ő a’ mi Atyánk , úgy mi az ő örökére , ’s jótétemén- nyére méltattatott űai vagyunk. Hátba még úgy nézzük őtet, mint mindeneknek megtartóját, legkétesebb ügyeink’ elvégzőjét: miképp’ foszthattyuk meg Őtet imádságunk'áldozattyá- tól?! Minthogy a’ Mindenható dicsőségének közepette ülvén , láttya e’ millió világokat lábai alatt forogni: lehet-e nékünk nemesebb, ’s gyönyörűségesebb foglalatosságunk annál, mellyel hozzá imádkozunk? Az imádság vezet minket e’nagy Király’székéhez , ki az élet', 's igazság’ kútfeje! Szégyenlhetem-e én azt, ha arczra borulván valamit kérek attól , a’ ki az egész világot kezében tartya , 's a' halhatatlan lelkek’ kívánságát egyedül töltheti - béli Valóban: elsárgúlnak az egek, megreped a’

— 24 —