Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

fold, midőn az istentelen megkeményedvén -a’ bűnben, azt gondollya szívében, sőt ki is mondja káromló szavával : távozzál-el tőlem Mindenható, mert nem akarom tudni azon ú- tat, melly hozzád viszen. — —: •

Az engedelmesség. Hogy'lehetnének azonban ezen érzések bennünk igazak ,’s elevenek, ha egyszer smind bölcs czéllyainak megfelelni, szent akarattyának telyesítésével, nem iparkodnánk ? Hogy’ szerethetnénk p. o. valóban ötét, akarattyával ellenkezvén ? A’ szeretet az érzések’ egyezésében áll; egyébként csupa testi ger- jedelem , vagy vak buzgóság. S ha az Istennel semmi egyéb közünk nem volna is, már arra nézve is tartoznánk akarattyát tellyesíteni, mivel teremtésünk* által urunkká lett. A’ kinek hatalma alatt élünk , tartozunk annak aka- rattyátis telyesíteni. Ezen érzés örökös, mel- lyet az Isten’ semminemű Gondviselésének érzése se törölhet-el; azért a' mi szófogadásra való kötelességünk is örökös, és elidegeníthetetlen. De e’ kötelességünk azo jóságán és szentségén épül leginkább ; a’mi által már engedel- münk nem csupa vak engedelem , s rabi szolgálat. Jósága, mellyel szükségképpen a’ tö- kélletességet keresi, meggyőz minket arról, hogy nem adhat ő semmi más czélból nekünk törvényt, hanem mivel tökélletesít az minket. Erről még bizonyosabbá tesz szentsége: mivel ő mindent csak azért akarhat, mivel jó, és a’ rosztól szükségképpen távoznia kell. A* mi természetünk’ törvénnyé, s mindennemű parancsolattya, csak ezen szent akarattyának kifejezése lévén, tehát annak szavait úgy tartozunk elfogadni, mint boldogságunk’ úttyait, és eszközeit. Ott, hol az erkölcsiség’ szépsége elfordultt akaratunkon nem elég foganatos,

— 25 —