Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1
Tartalomjegyzék
vala: ,,Az Ur nézett menyből az emberek’ fiaira” (i3. Zs. v. 1). Alig esmérte meg többé a- zon vonásait, mellyekkel munkáját mintegy megdicsőítette; azon képét, mellyet, testünket alkotván, belénk rajzolt; a’ gonoszságok , ’s hívságok által bémocskíttatva ; sőt mintegy egészen kitöröltetve látá. ,,Lenézett, hadd lássa , ha vagyon - e értelmes, avvagy Istenkereső? ,,minnyájan elhajlottak; mindegyütt haszontalanokká lettek” ’sa't. (v. 4.) A’ mi Istenünk az embert önnön gáncsából illyen le- aláztatva látván, érzé a’ szeretetnek egész gyengeségét magában felgerjedni, és eljött az embernek tulajdon példája általvaló megjob- bítására , és erkölcsösítésére ; hogy eredeti fén- nyét, mellyet mint hatalmának remekmíve visel vala, ismét viszsza adja; ’s azon béhomá- lyosodott törvényt, mellyet magában haszontalanul hordoz vala , szemmel láthatóbb nyomokkal, véreitekével , jegyezze elejbe; s a’ gonoszság' és tévelygés’ országát önnön halála által lerontsa. Az Isteni irgalmasságnak ezen fo munkáját eleven vonásokkal rajzollya sz. Pál Titus- hoz írtt levelében (2 R. v. 11— 4) Megjelent „úgymond, a’mi Istenünknek kegyelme min- „ den embereknek; oktatván minket, hogy „ megtagadván az istentelenséget és a’ világi ,, kívánságokat józanon , igazán, és ájtatosan éljünk e’ világon. Várván a’ boldog remény- ,, séget, és a’ nagy Isten ,’s a' mi üdvözítő Jé- ,, sus Rristusunk’ dicsőségének el jövetelét; ki ,, Önnön magát adta érettünk , hogy minket ,, megváltana minden gonoszságtól, és tisztí- ,, tana magának kedves népet a’ jó cselekede- ,, tek követőjét. Tehát az erkölcsbenvaló tö- kélletesüiésünkért szálla-le hozzánk az Isten’ fia* — 244 —