Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

’s így nem lehet semmi kétségünk , lxogy az ne legyen a’ mi rendeltetésünk e’ földön.

A’ ki azon napot elveszettnek tartva, melly- nek estvéjén semmi gyarapítását se láttvaaz erkölcsi jóban ; semmi kívánságul vett győzö- delemnelt se örülhet; a’ ki lelkét miden mú- landóknál fellyebb becsüli ; a' ki minden te- hetségeit a' törvény alá hódíttya ; a’ ki szabadon uralkodik, egy kis király ként, vágyódásin , mint mi g annyi alattvalóin ; ki minden, igyekezetit, kívánságit, 's reménységit nem egy szempillantásnyi gyönyörűségre , hanem az egész örökségre függeszti; a’ ki e' világban való társalkodásiban Jésusra figyelmez t mint a’ tökélletes erkölcs’ valóságos mustrájára, hogy ötét kövesse; és szívében ’s elméjében mindenkor jelen tartya ezen parancsolattyát ; ,, legyetek tökéllelesek , valamint tökélletes a’

ti mennyei Atyátok“ (Mát. 5: v. 48*) ■>-------ez az erkölcsös ; ez illy felel-meg rendeltetésének. —

Akarsz-e tehát A! a’ te rendeltetésed szerént élni? Tehát elmélkedgy magános óráidban midőn nyugodalommal bír a’ te szíved, miilyen az éjszakának csendessége a' holdnak balavány fénnyénél; fontolgasd gyakran azon állapotnak méltatlanságát, kínnyaités terheit, mellyre vetemítik a' kívánságok az ö szolgáikat; visgáld-meg e' világi javak’ hívságát és semmiségét, mellyekhez kötődznek’ elannyira. gondjaid, és hajlandóságid. Fejtsd-ki magadat a’ testieknek öléből, és rekeszkedj belső emberednek, a’ léleknek kebelébe, melly téged’ minden egyéb látható teremtmények’ felibe magasztal. Tanúld-ki annak tulajdonságiból a’ Te nemes díszedet, melly által mintegy tagja vagy már e' világon egy más világ— 245 —-