Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

egy Hiú számtalan éjszakákat virraszt?? A’ dicséret olly édes hang, melly nehány perczen- tésekig társainknak ajakin kereng, és ritkán tölt-bé egy arasznyit véghetetlen létünk’ kiterjedéséből : ’s rnegmenthetetlenul oda vész, ha legkisebb ellenkező szellő érdekli is. A'dicsőség egy olly méz , melly a’ balgatagokkal magát nyalattya ; olly vak hitegetés , melly halhatatlansággal hízelkedik a’ halandóknak ; el- vonza mind a’ kettő követőit ez élet’ üdvössé- ges és kellemetes használásától. — ’S melly csekély a’ száma azon tudatlan sokaságtól boldogoknak hírleltt halandóknak , kik feleslegesebben részesültek vala a’ szerencsének e' külső javaiban?! 's kik a’ sok kincsek’, dicsőség’, és nagy hír’ szerezhetése alkalmatosságában élnének ! Melly nagy ellenben azoknak sokasága, kik csak annyival bírnak , hogy szükségeiket kielégíthetik; ’s minden nagyramenetel’ alkalmatosságán kivűl helyheztettek ; nem volna-e tehát panaszos, siralmas , és szerencsétlen emberi nemünk’ legnagyobb részének sorsa, ha ezek' tartománnyában találtatnék-fel azon rendeltetésünk, mellyre e’ világra születtettünk ? I Mi a’ testi gyönyörűség, mellynek szolgád a’ világ? Egy betegnek olly vízitala, melly bár melly nohon itassa magát, de el nem oltya a’ szomjú kívánságot, hanem inkább epesztö hévséget hágy maga utánn. Olly vízbuborék, mellyel játszik egy oktaVan ifjú; oda vész az gyönyörködésének közepette; és semmi erőlködésével megnem tartóztattya azt; ollyrészege- dése érzékenységünknek, mellytől utóbb fejünk fáj, tagjaink’ elevensége fogy ; erőnk és égés- ségünk vesztegetődik ; ’s melly elme-tompúlást, reszkető tagokat, száraz nyavalyákat — ’s a számadás’ nagy terhét keríti nyakunkba.

— 237 ~