Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

21

nek, és a’ bűnnek.“ (24: v. 19.) Szentségéből ellenben következik az is, hogy a’ jótetteket, mellyek a’ törvénynek tiszteletében , ’s követésében állanak, olly boldogító kimenetelekkel jártássá, mellyek elégségesek azoknak mindennemű könyűlállásokbanvaló gyakoroltatására; azaz: hogy méltán megjutalmazza. E- zekben áll az ő Igazsága. Úgy vagyon ,,az ö lakó házának székéből néz ő a’ földnek minden lakosira, ki teremtette egyetemben az Ő szívókét, és érti minden cselekedetüket.“ Miért? , ,hogy megfizessen kinekinek az ó munkái szerént.“ IL. Kor. 5 , lo,

Hegyes és irgalmas Atya. Se tüstént, se engesztelés nélkül nem boszszúllya 6 a’ rosz- szat , hanem kész a’ bocsánatra. ,, Kegyes az Úr mindenekhez , ’s az ő könyörületességí minden cselekedeti felett.“ (i/j/j* zs. v. 9). — Oh elragadó kedves gondolat! melly nagy gyönyörűséget öntesz te az én szívembe ! Oh melly tündöklő színekkel rajzoltatik ez le nekünk a’ tékozló Fiúnak példájában ! Ki hagyatta-el e’ boldogtalannal attyának házát? Nem szerettetett-e? nem bövelked^tt-e minden jókkal? De ö makacs , és engedetlen lévén , bézárja füleit kötelessége előtt, szívét a’ háladatosság előtt; keresztül megy a’ feslettség’, ’s bujaság’ mezején, ’s csak hamar olly életre jut, melly gyalázattyára szolgált nemének, s veszedelmére önnön magának. Mikor nem annyira a’bánat, és belső mardosás, mint szükség haza viszi ötét, avvagy mutat-e haragot? ’s bézárja-e előtte az ajtót megbántódott Attya ? Sőt inkább mihelyt láttya megtérését, megindulnak belső részei rajta; elfeletkezik ifjúsága’ minden vétkeiről, kedves fiának karjai közzé fut; és atyai szívéhez szoríttya őtet. Nemhogy