Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

236

Keskeny helyet foglal ugyan az ember e* világ’ glóbisán , de hogy tagos» meszsze terjedő légyen rendeltetése, és munkálkodásának környéke, nyilván kitetszik azon jeles tulajdonságokból, mellyekkel e’ végre felruháztatok Mert senki bölcs, és józan, más és felesleges eszközökkel ki nem küldi cselédjét munkálkodni, hanem csak ollyakkal, mellyek néki alkalmatosok és szükségesek. Ama véghetet- len bölcs Isten se cseleKedhetett ellenkezőképpen. Midőn tehát az embert, egy igazat szüntelen tisztelő, és fürkésző észszel; egy jót szüntelen kívánó akarattal, ’s örökké tartandó boldogságra telhetetlenűl vágyódó indulattal ’s a’ t. teremtette :annak rendeltetése semmi hamis, káros, vagy múlandó jónak munkálásában nem állhat.

Mik pedig e’ világi javak? Hívságok , mellyek oda szöknek minta’ sikamló patakok; üres árnyékok , mellyek egymást kergetik, és költözködésükben széllyel oszlanak. Mi ugyan azon Gazdagság, melly utánn egy fösvénynek erei szüntelen feszülnek? Olly mi, mellyet az időnek emésztő fogai könnyen elmorzsolnak; a’ rósz ’s elfajult gyermekek tékozlanak-el; vagy egy drágában kerűltt per felfal; minden viszontagság megrongál; a* szaporodó szükség, a’ módik,’s t. a’ félék nyelik-el a’többit. Egy * olly kapitális, melly azt, a’ mibe telik , meg- nem adgya. ,,A’ hol sok gazdagság vagyon, mond a’ sz. Lélek (Préd. 5: v. lo) , sokan is vágynak, a’ kik megemésztik ; és mit használ ‘annak, ki avval bír, hanem hogy láttya szellmeivel a’ gazdagságot? Édes az álom a’ munkásnak akár keveset, akár sokat egyék; a’gazdagnak megelégedése pedig nem hagyja őtet alunni. u —- Mi a’ dicséret, a’ hír, melly ért