Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1
Tartalomjegyzék
235 — Ha nyilván vannak azonban sokak, kik xnegnem esmérik, vagy eszekben nem hordoznák , hogy e' világra munkára és foglalatosságra születtettek ; ’s azért hivalkodásban és henyélésben vesztegetik életök’ napjait; vannak még többen ollyanok , luk minémű munkára és foglalatosságra születtettek légyen e’ földre, vagy nem tudják, vagy nem gondolnak vele; azért e’ világi javak után esnek e- gészen , ezeknek gyűjtésére, jés szaporítására áldozzák életüket; vagy a’múlandó gyönyörűségükre törekednek, a mulatságokat, kedvtölté- söket, ’s könnyebbségüket, hajhászszák csupán ; vagy pedig a’ hívságos hír’, név’, becsületért halnak vesznek , ezekre erőlködnek ; vágyódnak főképpen; ’s a’t. Balgatagok ! melly igen csalatkoznak ezek minnyájan, a’ kik illy kelytelenül gondolkodnak. A’mi felséges rendeltetésünk, atyámfiai! nem állhat az illy alávalóságokban ; legfellyebb eszközi, könnyebbség!', és serkentési azok csupán a’ mi dicső rendeltetésünknek, de azokban magaa’mi rendeltetésünk nem állhat. Istenhez, és okos természetünkhez , méltóbb végre születtettünk mi e’ világra, hogy sem elhitethessük magunkkal, hogy mi illy állhatatlan, oktalan, és minket ki nem elégíthető javaknak keresésére legyünk kiszánva. E’ ’s nem más végre élünk mi e’ földön, hogy a’ jó erkölcs vagy lelki jóság által tökélletesítsük magunkat ö- rök boldogságunkra. Ez lészen tárgya beszédemnek. Ezt vallya először a’józan okosság; ezt hirdeti másodszor az Isteni kijelentés. Meí- lyeket, míg a’ ti jobb voltotokra bővebben fejtegetek, legyetek békességes tűréssel, s fi- gyelmezzetek.
