Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

tya minden fiainak. Az ő természetének oily szeretettel telyesek , és felségesek tulajdonsági , mellyeket egy halandónak nyelve mindéiig csak tökélletlenül, csak feléből harmadából, fejezhet*ki ; ’s mellynék érzékeny rajzolására csak egy Istenember, csak egy Jésus elégséges. Akár ama Salamonnak minden pompáinál nagyobb dicsőséggel virító virágok’ példájára vigyázzatok (Mát. 6: v. 29. kk.) , hogy ki e’múlandó szépségeket illy gazdagon ruházza, annak lehetetlen örökké tartondó teremtmén- nyeire gondal nem lenni: akár a’ madarak’ sokaságára: hogy a’ ki az olcsó verebeket is el- táplállya ingyenvaló jóvoltából, annak lehetetlen az ö nemesebb teremtménnyit gondviselésének határából számkivetni. ’S kinek csak egy hajunk’ szála se vesz-el híre nélkül , lehetetlen annak tudta nélkül vagyoninknak ésjó- száginknak elveszni. Ezen mesterséges és számos tehetségekkel, hajlandóságokkal, mint annyi rúgó erőkkel felkészített testbe helyhez- tetvén minket, lehetetlen, hogy megvonnya létünk' szükségeit, mellyek nélkül munkás alkotmánnyá fenn nem álhatna. Úgy szinte: az Ő alkotó ujja nyomta-bé szívünkbe a’ társasá- gos élet’ kívánságát; sőt ó tette nékünk szükségessé a’ kölcsönös szövetkezést bátorságunk' nyúgodalmunk és boldogúlásunkra nézve : tehát lehetetlen annak elérésére néki minket nem segíteni.

Úgy: de a’ mi mindennapi fogyatkozásin- kért megvet bennünket?Oh félénk atyámfiai l kivette ezen félelmet is az Isten maga a’ ti szátokból ama bátorító , és érzékeny bíztatása által : ,, Vallyon elíeletkezhetik-e egy anya mag- ,, zattyáról, hogy megne könyörúllyön az ő ,,mébe’ fián?“ és ha lehet még is ollykegyet-