Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

rebesgetik azokat minduntalan minden rend­beliek. Szóval a’ Religyiónak gyönyörűséges igáját kivetvén, a'szabadság’ táborához pártol­nak ; megszűnnek Istenfélők lenni, hogy ma­goknak Filosofusoknak tessenek. ,,Boldog az, ki én bennem megnem botránkozik.^ Hlyen lévén időnknek állapottya , a' józan­ság Mvánnya , hogy az igazságot el ne hagy- gyuk akárkinek csevegésére tulajdon veszedel­münkkel. Elmélkedjünk tehát mainap a Re­ligyió' fundamentömáról ; visgállyuk- meg ha igazságon épúl-e az , vagy se ? Fontollyuk-meg honnét, s miképp’ szármoznak annak érzési bennünk? — Ha megengeditek, hogy én le­hessek illy nyomós elmélkedéstek’ vezére, úgy én azt vallom: hogy a’ Religyió az Isten’ es- méretéböl szármozik. E’ végre mi légyen az Is­ten? lássuk az első részben. Az Isten tulajdon­ságiból melly nyilván következzék a’ Religyió; lássuk a' második részben. Ha méltán és szerencsésen foglalatoskod- hatom e’ tetemes tárgyban, én szerencsés í mert hiteleket , nyugodalmatokat bátorságba helyheztettem. E végre kérek a’ Sz. Leiektől malasztot, és tőletek békességes tűrést. Figyel- mezzetek. Mi az Isten ? Oh melly véghetetlen kiter­jedése, s ereje van e’ kérdésnek egy emberre nézve ! ó a mi mindenható Teremtönk. O al­kotott minket, és nem mi magunkat ; ’s ön­nön képére és hasonlatosságára teremtett min­ket. Az ö egyetlen egy szavába teleti, az egész világ’létele. Vagy mint Job Könyvének 25. Ré­szében kifejezi: „O terjeszté-ki az égnek kerek­ségét az ihegen ; és a’ földet mint a'semmin* úgy függeszté-fel ; megköté a’ vizeket az ő sű- JEgyházi Beszéd. I. Rész. %

Next

/
Thumbnails
Contents