Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

rü felhőiben úgy annyira, hogy a' felhők leszakadoznának alattok. Az ő hatalmával oszlatta-el a’ tengert; az 6 leikével ékesítette az egeket, és a' nagy hoszszú czethalal^at is ö formálta. íme ezek az ő útainak részei; de oh melly kicsin része ez cselekedetinek , mellyet hallunk/*

Ö a mi hi'v gondviselőnk, Dicsőségére szolgáló munkáira gondatlanul einem feletkezik O; hanem fenntartva, 's czéllyokra, végökre vezérli azokat. O minden ügyünk’ elintézője , 's minden szerencsénk' oka. ,,Meglátogattya a' földet , s megöntözi azt, és bővséggel meggaz- dagíttya. Az ő folyóvizei tele vizekkel; gabonát szerez; mert úgy rendelte a’ földet” (65. zs. v. to). Vaíóban Uram ! minden teremtésid Te reád néznek, hogy eledelt adj nekik alkalmasidőkben; mikor Te adsz nekik, akkor bélelnek jóvoltoddal , mikor elfordítod orczádat, megháborodnak ; mikor elveszed azoknak lelkeit, elfogyatkoznak, és földdé lesznek. Ha a’ lelkedet kibocsátód, megújítod a'föld’ színét.“ (104. zs. v. 27.)

O a mi verhetetlen Jótevőnk. Hány millióm állatok gyönyörűséggel élnek a’ vizekben a' tenger’ fenekein ; a’ föld mind színén , mind pedig rnéhében , táplál sok ezer állatokat, mel- JyeR’ zúgásával , és éneklésével , zengnek füleink ! nincs oily levelecske ! olly fűszál,melly sok állatokat ne táplálna; 's minden csep víz sok élők’ országa. Mikor ezeket a’ sok millióm világokat képzeli az elme; midőn e' világ' e- gyéb kincseit, gazdagságit, gyönyörüségit, megfontollya : vallyon nem érzékenyíti-e el e’ gondolat: hogy mind ezeket az Isten az emberért teremtette? Minekelőtte az időt, 's a’ világot formálta volna, boldog volt ő öröktől