Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

zs v. l/j.) Bizonnyára tehát csak a’ lelkiesmé- retemnek szabad vallására kell nekem figyel- meznem, hogy megesmérjem, hogy van Isten. „Mert a’ mi megesmértetett az Istenről, „nyilván vagyon rní bennünk.“’ (Rom. 1. v. 19-)

Ha mindazáltal megnem esmérjűk az Istent : nem vagyunk-e valóban menthetetlenek ? Minémü szózattal volna azt már szükség kihirdetni; minémü bizonysággal eröseb- bíteni, hogy jobban megesmérjük őtet?! 'S melly boldogító ezen Isten létének esmérete! Ezen egygyes gondolat: van Isten : nem olly- e, mellyen épül az emberek’ boldogsága közönségesen, és különkülön ? Nem olly-e, melly a' Hazának bátorságát, a’ Fejedelmek’ tekéntetét, a’ Tisztviselők’ igazságát, az A- lattvalók’engedelmességét, minden polgárok’ igaz lelkúségét eszközli? A' nélkül a' Társaságoknak elégséges kapcsa , az erkölcsiségnek kellemetessége, a’ gonoszságnak fenyítéke, a’ világnak boldogsága nem volna. A nélkül a’ szerencsétlennek kilátása, a’szerencsésnek öröme megfogyatkoznék. Tegyük tehát e’ kihozást : hogy a’ ki még sem esméri-meg, hogy van Isten , annak nem hátrál semmi mentsége. ,,Mert azok által a’ mik lőttek , az ,.ö Istensége is láttatik, úgy hogy menthetetlenek legyenek.“ (Róm. 1 , 20.)

Azonban AA ! ezen Isten , ki e' világ' minden részeiben nyilván hirdeti magát, lelkünk’ esmérete által pedig legközelebb szóll hozzánk, az ö haragjában el is rejtheti magát szeimeink előtt. Ezen gyászos igazságot megfejtem beszédem’ béfejezéséül. Úgy vagyon , t.if kik az Isten’ bizonyságba megilletodvén