Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1
Tartalomjegyzék
azt gondollyátok, hogy illy világosságra lehetetlen őtet nem látni, ’s tőle eltávozni: nem tadjátok mire vetemedhetik az emberi gonoszság ; nem tudjátok az Isten’ igaz Ítéletit.A’ kik hanyathomlok rohannak a’ gonoszságokba,kivált a'bújaságba,és felfuvalkodásba: ez a’rendetlen vágyódás elenyészted őket gon- dolattyokban, ’s elhomályosíttya az ó esztelen szíveket (Róm. i. v. 21.) Ezen ész’ homályosságától egyetlen egy a’ lépés az Isten’ tagadásra. Ha ők űzve űzik fertelmességöket, az Igazság’ időponttya is bételik, melly meghirdet- tetett Ezechiel által: „Megbüntetem végre az ö gonoszságokat, úgymond, és utálatosságok’ bérét megadom/4 Miképpen? ,,Már lebocsáttatott én közttem és ő közttök a’kárpit; nem látnak ők engem'; mintha nem is volnék ő hozzájuk képest44 (4p. R. v. 24*)* Ha pedig egyszer maga az Isten rejti-el magát elottok ; ha az éjnek setéiével fedi-bé szemüket, ki orvo- solhatja-meg vakságokat ? Csudálkozhattok-e tehát még ti, ha némelly nagy lelkek, kik a' világi tudományokban elhíresültek , az Isten’ esméretére nézve gyarlóbbak a’ gyermekeknél? Sőt nem azt kellene-e inkább csudál- natok , ha külömben volna a’ dolog; ha az Isten’ nyilvánvaló fenyegetését soha bénem töltené?! „Elrejtem, úgymond, orczámat tőlük“ ! Nemző Atyák! szíves kérésem van végre hozzátok. Esmértessétek-meg ezen Istent jókorán Kisdedeitekkel, hogy azoknak gagyogó nyelve rontsa-meg az ő ellenségit (8. zs.\.3.) Esmértessétek-meg velük hív mennyei Attyo- kat, hogy a’ ti elhúnytok után is tudjanak kiben bízni. Öntsétek a’ lelkijóságot gyenge szívükbe, úgy vettük erős fundamento* mot boldogúlássokra. Amen.
