Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

hátrál ? Honnét, ’s hitöl várhattoh kimentést,

szabadítást? E’természettől-e ? mellynek törvényi másolhatatlanok , engesztelhetetlenek; ’s melly nem is tudja , láttya a’ ti gyötrelmeiteket , igen sanyarú gyötrelmeiteket. Emberi gondviselőitektől-e? Kik ezer gyengeségek alá vettettek: magokkal is néha jótehetlenek ;'se- légtelenek áltáljában arra, hogy minden jajt megszüntessenek. Vagy szükségképp kétségbeesés-e a’ ti részetek? ’s a’ lelki jóság utálatos lehet-e előttetek , ha érette szenvedtük ; 's annak félr.etételére megszűnt, vagy'eny. hűlt volna inségtők ? ! — Mivel ezeket az okosság éppen helyben nem hagyhattya ; a’józan ész a’ szívet nem háborgathattja: egy belső, hathatós érzés nem éleszt-e így benneteket: ,,Miért vagy szomorú én lelkem , ’s miért há- ,,borgatsz engem? Bízzál az Istenben ; ö meg- ,,szabadítója a’ te orczádnak.“ Ismét tehát azon szükség megállapodnunk , hogy kell Istennek lenni, ki a' szenvedőket akárminémű szenvedésekből is kiszabadíthassa.

De nem merő szenvedésre vagy te kiszánva én lelkem ! olly szerencsés sors is a’te részed , mellyet józanúl megkell esmérned , hogy se önnön érdemeidnek, se embertársaidnak , se e’ tudatlan és cupa eszközképp’ foglalatoskodó természetnek nem köszönhetsz. Az erkölcsi törvény rád parancsol: légy hálá- datos minden vett jó téteményért. Kinek fogod már te a’ vidám napfényt, a’ lágy csendes esőt, ’s t. e’f. köszönni? Kinek kebelébe öntöd-kf ugyan háladásra vágyó lelked' indú- latit? Egyéb ama eredeti Jóságéba , kihez Dávid felsohajta : ,,Hálákat adok Te néked ,,Uram ! mert csudálatosak a' tecseleke- ,,detid , és az én lelkem igen érti“ (18.