Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

én ismét Sz. Ágostonnal : hogy ez valóban maga legnagyobb csuda lett volna , ha azt Jésus minden rendkívűlvaló bizonyságok nélkül elhitethette volna. Erről meggyőződhetik kiki, valaki jó gondolóra veszi az emberek természetét ; mellyre nézve ők a’ fontos dologban helyes és nyomos indító okok nélkül nem szokták magokat változásra eltökélleni. Már pedig a’ Religyió’ dolga illy fontosnak tartatpttminden üdöben , 's mainap se olly gondatlan senki , hogy vaktában, és mindennemű indító o- kok nélkül lemondjon azonReligyióról, melly- ben születtetett , ’s neveltetett, és másra térjen, hacsak bír némünémü Religyióval. Azért Jésus" első hívei se tökélhették magokat e'változtatásra vaktában , hanem bizonyos indító okokra nézve szegődtek ezen újdonnan új Re- ligyióhoz.

Már miilyenek lehettek ezek az indító okok? Természet szerént valók voltak-e , vagy természet felett valók ? Természetszeiéntva- lók bizonyára nem lehettek. Mivel a’ Rristus Religyiójának tudománnyá inkább maga ellen háboríthatta az embereket, hogy sem magához hódíthatta volna természetesen. Az emberi értelem t. i. büszke : azért elbízván magát, nem hiszi azt, a' mit bé nem lát, s meg nem foghat; az emberiszív kényes: azért akaratoskod- va ellenzi ő mind azt, a’ mi szabad kénnyét megzabolázza , és önnön szeretetét sértegeti. Már pedig a’ Jésus' Religyiójának tudománnyá ollyan , melly a’ büszke emberi értelemmel meg nem egyez ; ollyan erkölcsi törvénnyé , melly a’ lehajló , és szabad kényü, emberi szívvel nyilván ellenkezik. Nem hogy az emberi értelem’ bélátásit kielégítené az , hanem inkább olly titkokat terjeszt elejbe, mel— 149 —