Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

Jyek belátásit egészen felülmúllyák * 's ellenkezésre ingerük , p. o. hogy az egy és meg- oszolhatatlan természetű’s állatú Isten három személlyében; hogy a’ kenyér, mellyet Jésus* tanítványinak adott, az ó eleven teste; hogy minnyájan feltárnod van , számadásra vonattatunk az egész világ előtt; ’s végre vagy az Isten’ országába jutunk , vagy az örökkévaló kínra vettetünk. Ezen ’s más illy felséges titkoknak meghányását vetését, és méltatlan ész- mérítskelését tilalmazza ö; azt kívánnya, hogy azokra nézve az értelem a’ hitnek magátfogva adja. — Nem hogy az emberi szív’ kívánságinak hízelkednék, hanem legsúlyosabb erőszak alá veti azt, p. o. hogy, kivált, a’ meg- bántódtak , nem csak boszszút ne álljanak, hanem még imádkozzanak is ellenségükért , és jót tegyenek üldözőikkel; hogy kivált a’ vagyonosabbak háromfelé oszszák jószágokat; az elsőt mindenekelőtt a’ húzvavonva szerzetteknek viszszaadására fordítsák , a’ másodikat az ügyefogyottak’ gyámolitására használlyák; a’ harmadikkal pedig úgy éljenek mintha nem is élnének; hogy minnyájan, kivált a’ feslett erkölcsúek, ha kívánásból tekéntnek is az asz- szonyi személyekre , már paráznaságot követtek - el. Hogy szóval magokat megtagadják, keresztyöket visellyék , és Hristust kövessék: azaz : önnön kívánságaikat, ’s szeretetöket zabolázzák, öldököllyék. Egy illy erkölcsi törvény természetszerént hódíthatta-e magához az em kereket ? Látnivaló tehát, sőt mintegy kézzel tapogatható, hogy a’Rristus’ reügyiójának e‘fogadására az első hívek természetszerént való indító okokra nézve magokat el nem tö- kélhették.