Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1
Tartalomjegyzék
■— io 6 — hogy a’ mf jobbvoltunkat , és bátorságunkat keresse minden fontos ügyünkben: a’ mi leg fontossabb ügyünkben, örök üdvösségünk’ dolgában , tétovázó, késedelmes, és rövid bélátá- su eszünkre nem hagyhatottő csupán minket. Testünk’ táplálását, és fentartását fontollyuk csak meg; tapasztallyuk , hogy nem bízta azt csupán gyarló eszünkre, hanem könnyebbségünk, és bátorságunk végett, bizonyos úton módon-is segített rajtunk, az Ízlés által. Lelkünk’ eledele lévén az az igazság: hogy erre annál bizonyosabban, és könnyebben szert tehessünk , szűkíthette e’ pontban egyedül tőlünk rendkivülvaló segedelmét? Wem jobb-e a’ lélek az eledelnél?! (Máté 6 v. 2,5.) Igaz hogy bűnösök vagyunk, és méltatlanok e’ jő- téteménnyére : deö véghetetlen irgalmas eggy- szer ’smind. Irgalmassága , mellyel a’ bünösök- re-is felderíti a’ napot, és esőt ád mezejikre, hogy megtéríttse őket, magával hozza , hogy kijelentése’ ajándékát mégne vonnya azért töl- lünk, hanem határt vessen tévedésünknek! A.’ mit pedig az Isteni tulajdonságok megkívánnak , azt az Isten einem mulasztya. Sőttapasz- tallyuk-ís , hogy valóban szóllott: mert ama pogány , és elpuhultt világ egyszerre Kristus’ szent és sanyarú hitére tért; a’ megrögzött bálványozás , babonaság, és hitetlenség csudálatosán megromlott; és Kristus’tudománnyá min- denémű üldöztetéseinek elenére maig-is fennáll ; a’ világi bölcsek, és bóduJtt elmék kikeltek az ellen, de meg nem czáfolhatták : hasonló lévén a’ naphoz, mellynek fénnyét a’ ködök, és fellegek einem olthattyák; az erők* és hatalmasságok agyarkodtak ellene, de szégyent vallotakihasonló lévén egy koszaihoz egy tenger’
