Fejér György: Mostani idők' szükségeihez alkalmasztatott vasárnapi, ünnepi, és alkalmatosságbeli beszédek. 1. rész (Pest, 1818) - 44.272.1

Tartalomjegyzék

Tágunkról - is ; ’s azon egygyesűlésröl, melly- ben élünk felebarátinkkal, nyilván és bizonnyal : mert az Isten jelentette , és vallotta ezeket, a' ki se megnem csalhat, se megnem csa- latkozhatik. ,, Azért: mert az igét én szóllottam , „ úgy mond az Ur. “ (Jerem. 34. v. 5.) „Az „ igéket, mellyeket én nektek szóllok, nem ,, magamtól szóllom, az Atya én bennem lak- ,, ván “ (Ján. 14. v. 10.) úgy mond Rristus. Ri ne bízzék az Istennek bizonyságiban ? Tart- hat-e még valaki a’csalatkozástól, minekután- na azt az Isten adta tudtunkra, ha eszének világától einem hagyattatott ? Lehete-e az valamiképp’, hogy az Isten valamit ne tudjon, vagy másképp szóilyon, hogy sem tudja ? Hogy eme véghetetlen bölcs, mindent tudó,’s szent Isten engem’se megnem csalhat, sem nem csalatkozható,következőképp bizonyos az a' mit ö tudtomra adott: ez olly igazság, mellyet akár- melly gyarló ész megfoghat, ’s akár melly gonosz szív nem tagadhat. Az Isten mondotta, tehát bizonyos : a’ ki ezen igazság ellen tusa- kodnék, az nyilván az Istent, gyalázatos mocsokkal illetné ; tulajdonságit kissebítené , felsége ellen pártoskodnék , ’s valóságát tagadná. Mert olly Isten, ki hazudhatna, vagy valamit nem tudna, valóban Isten nem volna.

De szóllott-e hozzánk e’ csalhatatlan Isten , Igen-is. Hitünknek ezen második fundamento- máról-is bizonyosok vagyunk mi az Istennek tulajdonságiból. Az Istennek tökéletessége, mint önnön magára, mint reánk nézve, megkívánta, hogy kijelentése által segítsen rajtunk. Mivel önnön dicsősége az őczéllya;nem cselekedhette ö azt, hogy világi bölcseink’ bizonytalan, és ellenkező hitegetési szerént es- mérjük, és tisztellyük ötét. Mivel törvénnyé,

— 105 —