Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043

annak, mikor nem egyez a’ ’Sidó Textussal; úgyhogy éppenn ezen ’Sidó Textustól való külömbözés adja az erőt, nem tsak a’ szententziáknak, hanem szóknak is. Ennek az az oka, hogy az ilyen Citátziók, nem megbizonyítás, hanem világosítás kedvéért estek sok helyekenn; ezekbenn az esetekbenn elég volt tsak az értelmére nézni a’ Helynek, a’ szavaira nem: már ez maga a’ klilömbözésnek oka. Sok helyt másról van a’ szó az Ó Testamentombann , az Üj Testamentombann ismét másra al- kalmaztatódik. lásd Róm.X. 6. collat. Deut. XXX. 11. t2. itt a’ Mózes Törvényiről van szó, Pál az Évangyéliomra érti ugyan azokat. Se nem a’ ’Sidó, se nem a’ Görög Textust citálja, hanem a’ tzélja szerént változtatja. Sok hely van ilyen : az ilyenekről mondjuk azt, hogy az Üj Testameutomi Írók alkalmaztatják (accommodant). Ab- bann áll ez az Üj Testamentomi accommodatio, mikor azt mondjuk: hogy ez, vagy vagy amaz dolog, melyről most szól 1 valaki, leíródhatik, másutt, és más értelem- benn eíőfordúló szókkal, p. o. Mát. XIII. 14. Ján. XII. 37. Tsei. XXVIII. Az íródik itt: az Isten megvakífotta szemeiket, hogy ne lássanak, ’s a’ t. Ügyde É’saiásnál, a* honnan vevődött ez ide, az É’saiás idejéről, és nem a’ Krisztuséról van szó. Annyit tészen hát itt most az a’ ciíátzió: a* mit mondott É’saiás a’ maga idejebeliekről, azt lehet a’ mostaniakról is mondani. — Ha azt látjuk, hogy nem szóról szóra citá- lódik az Ó Testamentomi Hely az Üjbann: fz is lehetett ennek az oka, hogy könyv

Görög Fordításának haszna vétele. 187