Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043
148 -éíz Új Test, szók jelenleginek a’ szók alatt fekütt volna valamely eró. A* mely szókbann mindég van valamely erő, (emphases constantes), azokra reá lehet es- merni a’ Tnoubizonyságok utánn, melyeket vagy magok az írók, vagy a’ Grammaticu- sok tesznek felölök ; és valamely Időnek mindenkori szokott szóllása uiann. p. o. Adam, és a7 Krisztus, neveződnek: első, és második embernek. A7 Krisztus mondódik Ember fijának — A7 melyek pedig Lsak néha vesznek fel valamely erőt (emphases temporariae), azokra rea lehet esmerni leginkább a' Contextusból, és a’ dolog természetéből; p. o. í.Ján. Ili. 9. Egy újjá született ember sem vétkezik, azaz, szántszándékkal. 1. Kor. IV. 3. 4. ez a7 szó, ctvctu^ivíiv, háromszor fordul elő, mindenkor emphasissal : 1. approbatione ornat i, laudari. 2. sibi arrogare judicium. 3. jus judicandi habere, recte judicare posse. De, nagy onn kell vigyázni, hogy, az ilyenekbenn, a7 szóliás szokott formája ellen ne keressünk emphasisokat. Már, az említett péída- bann , a7 szóliás szokott formája megengedi az emphasist; mert a7 szó lordul eió a’ Külső Íróknál is, ilyen értelmekbenn. — Tudni kell ezt is, hogy sok szó elvesztette a7 maga különös erejét, a’ vele való élés állal. — Kern kell továbbá emphazi- sokat költeni, minden öszvetett, vagy ritkább ( p, o. apókatadokia tsak annyi, mint az elpis), a7 tropusos és a7 mi szobásunktól külötnböző (p. o. felicitas nostra recondita est apud deum, tsak ennyi, mint: soli Deo nota est. és, firmavit, ßxit j'aciem suarn versus Hierosol. nem azt tészi: firmis- ••um cit.silium coepit eundi ’s a’ t. hanem ezt:
