Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043

9Ő

Az Üj Testamentom

Hieronymus, hogy ezen munkája kedves légyen: mindazáítal ez a’ szerentséje nem lehetett. Bötsmölték ezt sokann, sót maga Augustinus, a1 Hieronymus barátja, sém szerette. A’ régi Fordítás tehát megmaradt az Ekklé’siákbann egész a’ VII dik Szazadig. *** Hogy pedig a’ Régi Fordítás a’ Hie- ronymuséval Öszvezavartassék, ennek Cas- siodorus volt fd oka; ki a’ két Fordítást egymás mellé íratta: melyből szükséges- képpenn zavarodásnak kelled következni.

Minekutánna így sok változásokonn ment volna keresztül ez a’ Fordítása Hie- ronymusnak a’ Vili dik Századig,***' ekkor közönségesenu bévétetődvénn: Nagy Károly Császár reá bízta Alkuinra, hogy ezt a’ Fordítást, a’ jobb, és a’ Görög Textus szerént megigazított Leírások (Copiak) szerént jobbítsa meg. így lett ez a’ Textus, sok változtatások utánn a’ Római Ekkié- ’siábann felvétetett Vulgátának ***** a’ Textusává. A’ Rönyvnyomtatás mesterségének feltalálása utána ez a’ Vulgata sokszor ki- nyomtatódott, mind addig, míg először V-dik Sixtus, 1589. azutánn Vili dik Clemens 1592 benn, Pápák megtiltották, hogy nem szabad többé a’ Vulgatát ktadm kü- lömbözó olvasásokkal. Lásd Exeg. Theol.

1. Dar. 130. óid. ****** *

* A’ Források, mélyekből lehet venni ezt a' Vetus Deák Fordítást: a’ Régi Keresztyén Ekklé’sia Tanítóknak írási, és némely régi Kézírások, (Brixiauus, Vercellensis, Veronensis, Corbiensis, Forojuliensis, Perusinus „ Vindobonensis, Pragensis, Oxoniensis, Pari- siensis), melyeket velünk Mill, Blanchini, őaDatier, GriesbauB, Lobrowsky, és Alter

meg-