Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043

Ezek az Új Testamentom nevezetes

Régi Fordítási:

I. A’ NAPKELETIEK.

1. NC Syrus Nyelvre való Fordítás.

a) A’ legrégibb az, mely Peschitonafc. neveztetik, azaz, Simplex, és a’ melyet először Alb. IVidmanstad 1555.benn in 4-to Bétsbenn ; azutánn Gutbier 1664. in 8- Hamb. legjobbann pedig Schaaf, a’ Syrus Lexi- counal együtt 1708 és 9. 11. in 4 to. ismét 1717-benn adtak ki. Ezekenn kivűl mások is adták ki, némelyek ’Sidó, mások Syriai betűkkel, az Antverpiai, Pári’si, és Londo« ni több nyelvekenn kiadott {Polyglot.) Bib- liákbann is kinyomtatódott. — Nem lehet az idejét ennek a’ fordításnak bizonyosann meghatározni: tsak ilyen formánn, hogy nem készítődött a’ II. Század közepe előtt, sem a’ IV-dik Század kezdete utánn. Ki fordította: nem bizonyos; valamint a’ sem, hogy hol készült a’ fordítás. Edessábana gondolják némelyek, hogy fordítódott. Minthogy nem tisztánn jutott el hozzánk: a* Criticára nézve nem vehetjük annyi hasznát , mint az Exegesisre nézve, mert az újabb Görög Kézírásokból, a’ Phíloxeniai Fordításból, és annak külömbféle Olvasásiból változtatódott; sőt néhutt a’ Deák Fordítás Olvasásiból is. Végre a’ Kiadók is sok helyt hibáztak. — Hogy hát az Új Testamentom Criticájábann telyes hasznát lehessen venni: a’ Textusát’ meg kell igazítani a’ Kézírásból, a’ Philoxen. Syrus, és az ebből készült Persa és Arabs Fordítások szerént. így lehet helyes ítéletet tenni a’ F 2 Il dik

Régi Fordításiról. gg