Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043

Kc'z - írásokról.

67

tenni. így ítélt először Bengel (in Tntrod. in Crisim. N. T. Sect. 26. seqq.). Jobbana megállították ezt Bengel utánn, Sernler , (Vorber. zíur Theol. Hermen. IV. pag. IV. seqq.) és Grieshach (Dissert, de Cod. Ev. Origenianis curae in Hist. Text. Ep. Paul, Symbol. Critic. Proleg. ad jS, T.)

§. 34. Figyelmetességet érdemlő dolog, hogy, ha az Új Testamentom Kézírási- bann lévő külömböző Olvasásokat a’ Criticus öszvehasonlítja: úgy találja, hogy, ámbár egyenként külömbözés van is azok köztt; de még is az egész Textusok, miné- müségekre nézve, nagyonn megegyeznek egymással, az Idő, és Tartományhoz képest: a’ mi soha sem esett tsupa történetből. Ez hát arra a’ gondolatra vezette Ben- gélt, (Tubingai Prof. volt. m. h. 17.57.) hogy bizonyos Famíliákra, Recensiókra, és Ediliókra lehet osztani az Üj Testamento- mi olvasásra való tanúkat, t. i. midőnn a* Kézírások, az Ekklé siai Tanítók, és a’ Fordítások , az új Testamentom Textusára nézve , megegyeznek : ezt Famíliának lehet nevezni. p. o. Alexandriai Famíliának neve- ződhetnek együtt minden .Alexandriai Tanítók; Kelemen, Origeues, Cyrillus, ’s a* többiek; ezekhez jarúlvánn a’ Coptus, Ethiopiai, Armeniai, és az újabb Syrus Fordítási az Üj Testamentomnak. Végre az A. és C. betűvel citálódoi szokott Kézírások, így a’ 17. 46. és 47. szám alatt lévők is. Midőnn pedig ezek közzúl nem éppenri tsak egyet , hanem többet lehet előhozni a’ Textus meghatározására: ezt Recensionak nevezzük, p. o. ^Alexandriai Recensio, azaz, Ej» az