Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043

u4z Üj Testamentom

5B

rillus, sem Augustinus nem esmerték. A* spiritusok és accentusok , (a’ melyek nélkül ugyan egy nyelv sem lehet, el), nem voltak a~ Textusbann megjegyezve, (valamint a’ külső Görög íróknál is, a’ VH-dik Szá- zadbann kezdtek ezek felrakattatni a’ Könyvekbe; hogy ezeknek segítsége által, az igaz kimondása (pronunciatio ) a’ szóknak, megmaradhatna), hanem késobbenn vevőd- tek fel. Ezért nintsenek az accentusok és Spiritusok a’ legrégibb Kézírásibanu az Üj Testamentomnak. Ha hát ilyenekbenn valamely váll ozásra akadunk is a’ Kézírások- bann , és a’ mostani kinyomtatott Textusok- bann: az ilyenek nem az olvasásbéli, hanem a’ magyarázásra tartozó külömbözé- sek; és ezek semmit se akadályoztatnak bennünket a’ Magyarázásbann.

§.28- Még ez mind tűrhető volna, ha« nem nagyobb dolog volna az, ha sokféle hibák talaltak esni azokbann a1 leírásokbann. Hogy ezekbenn a’ Leírásokbann ( Co- pidkbann), hibák, vagy az eredeti Textustól való külombözések estek, ez nagyonn természeti dolog volt. Mert sokann kezdték leírni vagy leíratni az Üj Testamentomi Könyveket, külömbkülömbféle időkbenn, sokszor olyanok is, kik nem igen tudtak Görögül; néha Aszszonyok is írták le. Eu- seb. VI. Miképpenn eshetett volna hát meg, hogy a’ leírásokbann külömböző olvasások ne essenek? Tsuda által megeshetett volna. Ügy de az Isten erre tsak egy- gyet sem fordított, a’ mint a’ következés mutatja: de nem is volt erre szükség. Ezek a’ hibázásból ejtett külömböző olvasások,