Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043

2. Ha az íróra erővel nem fogunk semmit olyat, a’ mi tsak magunknak tetszik, vagy nem tetszik. Ez ellen vétettek az újabb Moralis, és Psychologicus Magyarázók; valamint az allegorizáló Páterek is régentenn.

3. Ha az Észt mérsékeljük az Analógia Fideivel. Ezt a’ Törvényt szabja a7 Helvetica Confessio is: melybenn az Észnek illendő és szükséges szabadság engedődik. *

4. Ha az Uj Testamentombann, a’ Grammatikai és Históriai Magyarázás utánn olyan Állításra akadunk, melyet az emberi véges elme meg nem érthet egészenn, és helyesenn meg sem ítélhet, mert a7 ta- pasztalásonn túljár; p. o. az Atya, a’ Fiú, és a’ Szent Lélek Istensége, vagy a’ Szent Háromság; az Úr Jézus Elégtételéről való Tudomány: az ilyen Helyekbenn, az Uj Testamentomi írók szavait a7 Grammatika és História szerént subtiliter, a7 mint széliünk, megvilágosítvánn, az Észnek semmi helyet sem adhatunk, mert az ilyen dolog az Ész határánn túljár. (Fidei dentur, quae ■fidei sunty) De az ilyen állításokat is nem "más mutatja meg nékünk, hanem egyedül maga az írás.

5. Átal2$6 Az Észnek cl Magyarázdsbann

* Illam duntaxat Scripturarum Interpretationem pro orthodoxa et genuina agnoscimus, quae ex ipsis est petita scripturis ( ex ingenio utique ejus lingvae, in qua sunt scriptae, secundum circumstantias item expensae, et pro ratione locorum vel similium vel dissimilium, plurium quoque et clariorum expositae) cum regula Fidei et Caritatis congruit, et ad gloriam Dei, hominumque salutem •juam maxime facit. Hely, Conf, Cap. a, $>. 1 ,