Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043

való IJasznavetelóröl.

257

5. Átaljábann pedig úgy vegyük az Esznek .hasznát az Új Testameutom magya- rázásábann, hogy vaktábann , vagy a’ dolgot jól és minden oldalról meg nem fen- tolvánn, ne tegyünk semmi határozást, és egyedül tsak a’ magunk eszünk mértékével ne éljünk, hanem másokra is hallgassunk (modestia); annyival inkább valamely Fhi- losophiai Systema szerént ne ítéljünk , hanem tsak a’ Közönséges Józan elme szeréut.

§. 51. A’ magyarázásnak ez a’ princípiuma, melyet eddig előadtam, és a’ mel- jel követünk, azt teszi fel, hogy nem más határozza meg a’ Szent írás értelmét, hanem a’ Magyarázó maga. Hasznát veszszük ugyan, valamint a’ Hit Ágazatinak meg- határozásábann, úgy a’ magyarázásbann is a’ Helvetica Confessionak ; de éppenn nem azért, mert nem hibázhatott az a1 Gyűlés , mely ezt a’ Vallásiélelt készítette, mert ezt emberi Gyűlésről nem lehet mondani: hanem azért, mert nem hibázott, ezt lehet mondani emberi Gyűlésről is. p. o. tanító- dik a’ Helvetica Confessiobann: Az Isten teremtette e’ Világot; a1 Krisztus született, meghólt, feltámadott, a’ bűnös embeii nemzet megváltására jött; az Apostolok tanították a’ Jézus tudománnyal; ezekkel a’Sz. Lélek ajándéki bőv mértékbenn közöltettek. 5sa’t. Ezeket nem azért hiszem így; és, ha a Bibliabann találom, nem azért magyarázom így, mert a’ Helv. Confes. Szerzői így hitték, és így magyarázták; hanem azért, mert a’ helyes magyarazás törvényi szerént — melyeket nem azért tettem Törvényeknek, hogy ez, a’ tudomáov kijöjjön a’ Sz. írásR - bői„