Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043

marad a’ Történetek hitelre méltó volta. Minden Históriábann vágynak Frolepsisek; azaz, elébb megjegyez valamit a’ Historikus, mint a’ sor reá kerülne, a’ történet idejére nézve. Ez az észrevétel a’ Harmónia készítésébenn régula lehet. Ez is megeshetett, hogy olyan forma dolog, de nem éppenu az, más időbenn esett. Ne felejtsük el ezt is, hogy ugyan azon szónak, más helyenn, más öszszeköttetésbenn, más értelme lehet.

Ha pedig a1 Tudománybann és Paran- tsolatokbann látszik lenni ellenkezés: azt kell nézni a’ Magyarázónak, és kimutatni, mitsoda időbenn, mitsoda alkalmatossággal mondódtak azok. mert nem lehet feltenni, hogy ugyan azon lró, ha tsak maga nyil- vánn nem mondja magáról, hogy maga magának ellene mondana. Itt helye van a’ Józan Észnek, és az Hnalogia Fi délnek; melyekről feljebb szó volt. A’ Fő Agaza- tokbann, Parantsolatokbann, nevezetes tör- ténetekbenn , mondásokbanr., semmi valóságos külömbözgs nem eshetett, mert az Isten, ki a’ Szent írásnak Fő Szerzője, maga magával nem ellenkezhetik.

§. 50. Az Észnek {Ratio) a’ Magyará- zásbann. hasznát kell venni; de azzal nem keli viszszaélni. * A’ viszszaélés eltávozta- tódik:

1. Ha magából az Észből, Grammatika és História nélkül, nem határozzuk meg az Új Testamentom értelmét.

2. Ha

Helyek Magyar ázásáról. 25* Philosophia Scripturae Interpres, exercitatio Paradoxa. 1776,