Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043
egynéhány sorokból állvánn. Úgy hogy nagy fsuda, és különös Isteni gondviselés, hogv mégis maradhattak: e’miatt sokáig kerülhettek közönséges kézbe , circulatióba. Nem tsuda tehát, ha olyan gyűjteményre akadvánn az Ekklé’siai Tanítók, melybenn a’ nagyobb írások találtatlak: nem lévénn erre, a’mit mondák, figyelmet esek : hamás levél került kezekbe, kérdésbe tették, kisso- da a’Szerzője a’ Levélnek? 2*szor. Látvána pedig , hogy a’ János 2-dik Levelébenn ez ta- nítódik: «’ hamis Tanítóknak nem kell köszönni, és ezt nem tartvánn Apostoli Tanításnak (holott ha jobbann megnézték volna, hogv Jánosnak szokása a’ Generalitásokat Specialitásokkal kitenni, és itt a’ köszönté- senn az azokkal való nyájas társalkodást kell érteni, mindjárt nem ütköztek volna meg rajta), azt mondották, hogy ez nem a’ János Evangvélisia, hanem a’ Presbyter János munkája. így bántak a’ Jakab Apostol Levelével is; melyei a1 Pál Levelével ellenkezőnek találtak : így a’Júdáséval is, mert ebbenn az Enoch Apocryphum Evangyélioma citá- lódik. ’s a’ t. — Ezek a’ második Századbéli Ekklé’sia Tanítók az Üj Testarnento- mi Könyvek hitelességét oltalmazták is az Eretnekek ellen; a’ Traditiohól mutatvánn meg, hogy azok a’ Könyvek azoknak az embereknek munkái, kiknek nevek alatt es- mérik. Mit jelent ez: hogy a Tráditioból mutatták me% apostoli eredeteket a Könyveknek? szükség megmagyarázni, mivel némelyek nem jól értik. Honnan tudhatták meg bizonyosann ezek a’ Tanítók, hogy melyik írás került Apostoltól, vagy annak segítő Társától? bizonyosann azoktól az 24 Új Testamentomi Könyveknek