Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043
2 5 Ekklé’siáktól, melyeket az Apostolok fun- dáltak, és a’ melyeknek számára azok írtak. Ezekbenn az Ekklé’siákbann maradtak meg bizonyosann az Apostoloknak írási. Minthogy hát mi ezektől vettük, így szól- lottak ők, azért bizonyosok lehetünk benne, hogy a’ nevezett Apostoloknak munkái, így ír Tertulliánus de Praescr. adv. Haer. p. iop. Age jam, qui voles curiositatem melius exercere in negotio salutis tuae, percurre Ecclesias Apostolicas, apud quas ipsae adhuc Cathedrae Apostolorum suis locis praesidentur, apud quas Authenticae litterae eorum recitantur, sonantes, vocem repraesentantes faciem unius cujuscumque. — Az Eretnekek állításait nem vették ezek bé, azért, mert azok az Apostolok halála utánn allvánn elő, nem vehették az írásokat magoktól az Apostoloktól; és így egész hitelességű Tanúk nem is lehettek az Új Testamentomi Könyvek mellett. Ezt teszi az, hogy a Traditióból tudták meg e's mutatták meg az Ekkld'siai Tanítók az tíj Testamentomi Könyveknek Apostoli eredeteket. d) Muratori (Olasz Theologus, és Litterator, szül. íó/o-benn, ilyen titulusa Könyvének; Antiquit. Ital. medii aevi III- dik Dar. 854-dik óldalánn) egy Catalogus, sát adja elő az Üj Testamentomi Könyveknek, a’ mely a’ Római Püspök I. Piusnak, ki 157-benn hóit meg, az ideje utánn nem sokkal íródott, Rómábaon; hanem, minthogy ez a1 Catalogus gyanús, és a’ Criticát ki nem állja, hasznát itt nem veszem abbann is, a’ mibenn talám lehetne. — Ha ilyen bizonyos TanúbizoDvságaink vágynak az B 5 Új. Valóságos Apostoli Eredetekről.
