Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043
222 sához ragaszkodtak a’ Szent írásnak, és Grammatica szerént nem tudták ezt magyarázni, hanem tsak allegorizáltak. Hieronymus ezt mondja maga felől: ,,Juvenis ,, allegorice interpretatus sum Abdiam, cu- ,, jus Historiam nesciebam.“ Sokat tett a* Deákok előtt az Origenes allegorizáló példája is, kinek munkáit Deákra általfordí- totta Rufiqus. Sok más egyéb dolgok segítették ezt: mérsékletté pedig valamennyire az úgy mondatott Begula Fidei, vagy a’ Keresztyén Tudománynak rövid summája, mely nem a’ Sz. írásból szedődött öszve, hanem a’ Traditioból maradt meg, és terjesztődött.* De az ilyen Tudomány, látni való, hogy bizonyos magyarázó törvényt nem adhatott. A’ magyarázásra segítségül vették az Ac commoda dót is, mely szerént ha olyan Helyekre találtak a’ Bibliábann, melyek az Istenhez, a’ Krisztushoz illetlenek, vagy a’ Dogmákkal nem egyezőknek látszottak: azt hitték, hogy, ezekbenn a* nép együgyűségéhez, és gyenge elméjekhez alkalmaztatták magokat a’ Sz. írók. Tertullianus, a’ II-dík és Ill-dik Századból és a’ Tanítványa Cyprianus, a’ Ill- dik Századbann, hajlottak ugyan a betíí szerént való magyarázásra; de gyakrab- bann a’ typuSos és allegóriái magyarázást követték. — A’ Pictáviumi Hilarius a’ IV- dik Századbann, a’ mely Commentariust irt a’ Máté Evangyéliomára a’ Görögök írásiból, nevezetesenn az Origeneséből szedte, homályos é's allegóriával telyes ennek minden írása, melyek Paraeneticák inkább mint A’ Keresztyén Magyarázókról. ** Lásd feljebb Analogia Fidei.
