Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043

mint Exegeticák. Nem kell ezt a’ Hiláriust a’ Római Diaconus Hiláriussal öszvezavar- ni, ki ugyan tsak ebbenn a’ Századbann élt és Commentáriust írt a’ Szent Pál Leveleire, és Scholionokat (JSotulas breviores), mint a’ Görögök közt Theodoretus. A’ régi Itala fordítást tette fundamentomúl; és már tsak ennyibenn is különös figyeimetes- séget érdemel. Az Ambrosius munkáji között szokott kiadódni: a’ honnan udmbru- siasteruek is mondódik, azaz, falsus Ambrosius. — Maga pedig Ambrosius Medio- lánumi Püspök, a’ mely Exegeticai munkákat írt: Hexaemeron, seu de opere sex dierum; és, Tractatus in varia Veteris Testamenti loca: azokat az Origenes és Rasilius írásiból szedegette, és nem annyira azt keresi, mi az értelme a’ Helyeknek, hanem az Erkóltsre tartozó dolgokra ereszkedik ki.

Az Eretnek Pelagius, azon Commenta- riusibann, melyeket írt a’ Szent Pál Leveleire; de a’ melyeket elváltoztatott Cassio- dorus, és így maradtak meg a’ Hieronymus munkái között; ámbár nem tudott Görögül: mindazáltal látszik, hogy sajdította a1 magyarázásuak jobb módját, mert, az Író tzélját, a’ beszéd menetelét, az Ellipsi- seket ’s a’ t. vi’sgálta, és segítségül vette. — Lactantiusnak, a’ IV-dik Századbann, nem volt ilyen jó Herrn, princípiuma. Ez sem tudott Görögül, sem .’Sidóúl; legtöbbször hibázott még is akkor, mikor a’ maga Phi- losophiajanaK állításit a’ Keresztyén Vallas 1 udomannyanak vagy vilagosítására, Vagy erősítésére fordította. Lásd lnstit. diviu. Libros Vii. — Az Africai Tychonius- nuk, ki ebbenu a’ iV-dik Szazadbaun élt,

m agy au4' Keresztyén Magyarázókról. 223