Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043

bann követte Origenest a’ betű szerént való magyarázásban n

Chrysostomus Joanne£ (Aranyszájú Sz. János), a’ IV dik Századbann, Constantzi- nápolyi Püspök: ki az Ó Testamentomnak nagy részét, az Új Testamentomot pedig egészenn, a’ Catholica Levelekenn kivűl, világosította, Homiliákbann. Ezt a’ módot követte Chrysostomus a’ Homiliáibann : Felvette a’ verset, azt magyarázta, a’ szók. rak jelentésit meghatározta: így megvilágo- sítvánn azt, a’ mit felvett, a’ munka végé- Te intéseket ragasztott. A’ homályosokat, a’ szóllás szokott formájából világosította; ha valamely Hely, a’ kihagyás miatt, vagy a’ közbenn tett dolgok (Parenthesisek ) miatt nehéz értelmű volt, azt körülírta (pa- raphraztizálta). megnézte az író tzélját, ’s a’ beszéd folyását, és ebből határozta meg az író szavának értelmét. Említette néhutt, hogy a’ Szent íróknak stílusa nem mesterséges, hanem egvugvű, a’ melvbenn mindenütt a’ beszéd reguláit nem kell keresni; beszéli az írók minéműségéről, cha- racteréről, hogy egyik hevesebb természetű, mint a’ másik; hogy helvek van a’ Figuráknak az írásaikbann. A’ ’Sidós Görög szólásokat olyanokkal tserélte fel, melyek a’ Görögök között, szokott szóllások voltak. Ebbenn ugyan nem nagy mester volt. mert az ö Testamentomi nvelvet nem igen tudta, és tsak a’ fordításoknak vette hasznát: a’ honnan jobbak is az Üj Testamen- tomra való magyarázati, mint az Ó Testa- mentomra valók. Sőt néhutt a’ külömböző Olvasásokat is megemlítette, nem gondolvánn azzal, hogy a’ Homiliái a’ közönséges nép

szá2i 8 ^ Keresztyén Magyarázókról.