Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043

(continuus, interruptus). A’Contextus vagy 'közelről való, vagy távolabb álló, vagy meszszire van téve. Ha közelről való: akkor nézzük a5 Subjectumnak, és Attribútumnak egymáshoz való léteiét; megnézzük, hogy valamelyikbenn nintsen-é trppus ; ha van, azt proprie nem veszszük. Nézzük az Adjectivumnak a’ Substantivumhoz, és a’ fő szóhoz való relatióját, a’ Nominativus, és több Casusoknak, vagy Ejtéseknek módját; hallgatunk az elöljáró, az öszvefogla- Jó, és más részetskékkel való élésre, az írótól magától hozzáadott meghatározásra, vagy körülírásra, az egymásnak ellenébe tétettekre, melyek egymást világosíthatják. ’s a’ t.

Ha nem igen távol való a Contextus (propior), és több együvé kötött állításoknak rendibenn áll: megesmerjük az öszvekötő particulákból, és ay modüsokból. Vágynak olyan Helyek is, melyek Hintsenek bizonyos particulákkal nyilvánn együvé kötve.

Ha meszszire van téve a1 Contextus, az egész Hely egy egy részeinek öszveköt- tetésébenn: meg lehet ezt esmerni ekkor, a’ dolognak, és szententziáknak természetéből, Öszveköttetéseik módjából. Vigyáznunk kell, hogy a’ megkülömboztető Jegyek, a’ kissebb és nagyobb Szakasztéte- íek (sectiók) által meg ne tsalattassunk. Erre, a’ Grammatical Critica ád segítséget.

e) Az lró tzéljának, mely vólt vagy az egész Könyvbenn, vagy annak egy Ré- szébenn, tudása; mely által sokszor leg- könnyebbenn meg lehet határozni valamely Helynek valóságos értelmét. Ezt a’ tzélt az

író

168 uiz'Üj Test. Hely eh értelmének