Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043

ték roszszül, a’ Spiritus, a’ Foedus, a’ CArz- •ríwj in nobis, ’s több ilyen szókat, és szól- lásokat; holott a’ spiritus nem mindenkor személyt, hanem sok egyebet; a’ foedus ígéretet, feltétellel; a’ Christus in nobis az ó Tudománnyát, mely van a’ Gyülekezet- benn , és szíveinkbenn, jelentenek. Az erre való nem vígyázás, béhozhat a7 Theologiá- ba sok olyan probans locusokat, bizonyító helyeket, melyek, ha a7 ’Sidó nyelv természetére hallgatunk, elmaradnak.

3. A’ Keresztyén Vallás először a7 7Si- dóknak tanítódott meg: úgyde ezek Görögökkel együtt laktak, és ezek vitték azt a7 Görögök közzé. Olyan ’Sidók voltak ezek,, kik Görögül is tudtak: azért a’ nyelvek, se tiszta ’Sidó, se tiszta Görög nem lehetett; kivált az együgyű, és közönséges életet élő embereknek nyelve, nem lehetett, soha sem is volt szép és tiszta : legalább , azonn az ilyenek nem igen szoktak igyekezni. Nem is Fhilosophusok, vagy Görög Grammaticusok számára írták az Apostolok, a’ mit írtak; hanem, nagyobb részént, együgyű ’Sidók számára. Azért, inkább a7 közönséges életbéli nyelv, mint a7 Gram- mattcai Regulák szerént kell nézni az Üj Testamentomi írók stílusát: mint nézték már azt azoknak legrégibb, és legtanúltabb olvasói: Origenes, Chrysostomus, Hieronymus, a’ kik barbarismusokat, és soloe- cismusokat leltek az Üj Testamentom stilu- sábann. *

* Az Új Testamentomi Stílus tisztaságát ilyen okokkal támogatják és próbálják annak ól- talmazói;

1Ő2 Az Üj Testamentomi

1. Sok