Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043

Üj Test. írók

némely egyűgyűbb formulákkal élnek a’ beszédbenn, és sok igéket és particulákat együve raknak, minden szoros határozás nélkül; hanem áll a’ Periodussaiknak egész formájábann, és az egész beszédjeknek ől- tözetébenn. (habitus Orationis). A1 beszéd ezen együgyű formájánn változtatni szokott valamit a’ beszéd neme, és annak summája. A’ mint az ember szokott közönsé- gesenn beszélgetni egymással, vagy írni a’ közönséges dolgokról: éppenn úgy van együvé rakva az Üj Testamentomi írók Beszédje. Ennek konnyebbenn és bizonyosab- bann való megesmerésére, meg kell vi’sgál- ni a1 .Napkeletieknek, nevezetesenn a’ ’Si- dóknak eiöbeszéllések , tanítások, és írások módját. A7 mellett, a’ mi mind egyikkel köz, figyelmezni kell arra, hogy mind egy- gyik beszéd öszszerakattatásának (structura et compositio Orationis') mitsoda tulajdona van, az írónak természeti elméjéhez, tehetségéhez, és módjához, vagy methodu- sához képest. A’ Beszéd nemére halgatni kell; t. i. poétai-é , vagy prosábann való, folyó beszéd é, vagy nem; szententziákkal telyes-é, vagy tanítói; egyenlő-é, vagy változtatott; tüzes-é, vagy feliengó's ? ’s a’ t. melyek szerént a’ beszéd öszverakattatása változik.

§. 12. Különös tulajdonsági ezek az Új Testamentomi írók Beszédje Öszverakatta- tásának.

i. Azok gyakrann vagy felfüggesztik beszédjeket, (interrumpitur oratio), p. o. mídöon eltávoznak a’matériától, mint Gál. IV. 24. ’Sid. V. ti. ján. VI. 32. rövidebb

és

i56