Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043

150

Az Üj Testamentomi

kát, bizonyos szókkal és formákkal szokta kitenni. Van ilyen módjok az Üj Testa- mentomi Íróknak is; még pedig egymástól külömböző.

A7 szénásoknak ilyen külömböző formái vágynak:

1. Nemzeti szállás formája: Hebrais- mus, Graecismus, Latinismus, Hungarismus.

2. Tartománybeli: p. o. Atticismus, Dorismus , Dunamellyéki, Tiszaháti.

,3. Közönséges vagy magános életbeli: p. o. dies, terminus, proscriptio.

4. Vallásbeli, vagy nem Vallásbeli. p.o. Liturgia.

5. Re'gibb ás újabb. Az ó és Új Testa- mentombann, oblatio, victima, sacrificium. Lex, Regnum Coelorum.

6. Solennis és technicus, vagy Közön- se'ges vagy Mesterszók és szállások. Analogia Fidei. MeTaphora.

7. Poétái szállások for máj i, vagy pro* sábann valók. Az Üj Testamentombann ez, az Ó Testamentombann pedig amaz ural- kodóbb.

8. Philosophiai, Dogmatical, Históriai, Levélbeli, vagy, a7 mint közönségesenn élnek vele az életbenn; p. o. Virtus, Pneu- ma. V a7 t.

§. 9. A’ Szóllások formáit a7 Magyarázó magától nem kőltheti, és magától meg nem határozhatja azokat, sem el nem mellőzheti. E’ tehát a’ kérdés: mitsoda segítségek által esmérhet azokra? Vágynak belső és külső segítő Eszközök. — Belsők ezek :

1. Az írónak elméje, természete, mely változni szokott a7 Századok, a1 Nemzet,