Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043

Szállások Formáiról.

a’ Nevelés, az Élésmódja, Hivatal, Vallás, Idő vagy kor szerént; és meglehet es- merni az írónak Élete Históriájából, vagy annak az Időnek, melybenn élt az író, Históriájából. Mózes nem ügy ír, nem is olyan szóllás formáival él, mint ír, és a’ milyenekkel él a’ később időbenn , és más módonn neveltetett, más állapotbann hely- heztetett Esdrás. É’saiás sem úgy ír, miut Jeremiás, vagy Ezékiel. Az .Új Testamen- tombann is Máté nem úgy ír, mint Fái; kik felől külömbenn azt hiszszük, hogy Istentől vezéreltettek az írásbann. Továbbá, az író, vagy magától ír, vagy más utána megyen, mást követ az írásbann; ilyenkor azt kell megnézni, ki utánn megyen, és mitsoda forrásból vészen valamit. Ha ezt megtudjuk, akkor könnyebb megesmerni a’ szóllásának bizonyos formáit is.

2. -Ä dolognak, melyet leírnak, természete , és annak ahozképpest való elöadat- tatásának módja. p. o. a’ tsekély dolognak tsekély, a’ nagynak, pompásnak, nagy és pompás előadásának módja van, és az il- jenekbenn ilyen szóllás formái találtatnak.

3. gázoknak az írásoknak, melyeket hagytak, egybehasonlítéisa. Ide tartozik a’ Parallelismus. — Sokszor vagy magok megmagyarázzák, vagy szóval, vagy szenten- tziákkal, vagy példákkal világosítják a’ magok szóllások formájit. p. o. az Új Te- stamentomi írók; ’Sid. V. 14. í.Ján. III. 4. Ephéz. I. 23. ’Sid. XI. 1. Gal. IV. 9. Kol. II. 20. 2.Kor. ÍV. 10. í.Kor. VII. 1. 26.

t

151

K 4

Kül-