Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043

dósítása szerént, tartották a’ Máid Evan- gye Horn út; de a’ mely nem sokbann kiiiöm- bözött az Ebioniták Evangyéliomától; és így ezt megváltoztatták. A’ Valentinus Követői, a1 mint Irenaeus írja, III. K. II. R. 9. §. több Eváogyéliomot tartottak a’ négy Evangyéliomnál; a’ 7. § bann pedig azt írja, hogy a’ Cerinthus Követői a1 Szent. Márk Evangyeliomát a’ többeknél feljebb bet sülték. Legtöbbször még is a’ Szent János Evangyelio/nának vették hasznát. Heracleon , ki a’ fő dologbann egyet ertett Valentinus- sal, Jegyzéseket írt a’ János Evangyelio/ná- /•«, melyből Origenes, 3 dik Századbeli Görög Ekklé’siai Tanító, sokat citált a’ János Evangyéliomára írt Jegyzéseibenn. Montanus is, (Ardabából vaió, Mysiábann, született az első Század végénn) a’ maga Isteni Jelentését, azt mondotta, a’ Parade» tostól vette, a1 ki nem tsak az Apostoloknak, hanem más Tanítványoknak, és a’ Keresztyéneknek is ígértetelt. Ez a’ Paracletos pedig tsak a János Evangyéiiomábann van: ezt hát úgy nézte Montánu^, mint Apostoli írást, és a’ Keresztyén Tudománynak tsal- hatatlan forrását.

b) Nagyobb íígyelmetességet érdemel az Üj Testamentomi Könyvek Históriájá- bann, Mürcion, ki a’ második Század közepe tájánn ment Pontusból Rómába. Ennek volt egy Evangyélioma, mely sok helyt egyezett a’ Lukáts Evungyeliomával; de attól ismét sok helyekenn külömbözött. Mert az Ekklé’siai Tanítók tanúbizonysága szerént, azt elrontotta. Az Evangyéliomonn kívül öszveszedte Marcion Szent Pálnak tíz Leveleit. A’ Tiaiotheushoz és Titushoz

kűli4 Slz tfj Testamentomi Könyveknek