Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043

Valóságos apostoli Eredetekről. 15 1 '

küldött Levelek nem voltak meg nála: hi- hetőenn azért’, mert ezek a’ Levelek magános emberekhez iévénn küldetve, nem voltak még esmeretesek azonn a’ környé- kenn, melyről ment volt Kómába. A’ mely Apostoli írásokat pedig bé nem vett: nem azért nem vette bé azokat, mert azoknak valóságos eredetek felől kételkedett; hanem azért, mert azoknak íróiról azt tartotta, hogy a’ ’Sidók Ideáihoz nagyonn ragaszkodnak; z mit Tertullianus megjegyez felőle, Contra Marcionem IV. K. 3. R.

c) Celsus * a’ Keresztyéneket kárhoztatja, hogy. az l9ten Fiját Acyo^-sá tették: ez felteszi a1 János Evangyeliomának léteiét.

* J50-dik észt. körül.

3. §.9. A’ 2-dik Század közepe tájánn élt Keresztyén Ekklé’siai Tanítók Tanú- bizonysági.

a) Justinus Mártír, ki Marcionnal egy időbenn élt, esmerte az Evangyáliomokat. mert nem azeggyes, hanem a’ többes szam- bann is élt az ivayyíAiov nevezettel, és azt írta, hogy azokat a5 Keresztyének Gyüle- kezeteikbenn olvasták, és hogy azokat az Apostolok, és azoknak segítőtársaik írták. (A’ Triphóval való Dialog. 199. óldal.)

Mennyei Jelenesekről írott Könyvet a János sípostól írásának tartotta. ( Dialog, cum Tryph. p. 178.) Ezekenu kívül Justinus tsaknem mind egyik Üj Testamentumból czitált sententziákat, melyek felteszik azoknak a’ Könyveknek akkori léteiét; ha a’ Szerzőit nem említette is.

b)