Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043

i) A’ Helyeknek jegyekkel vraló rósz meg- külömboztetése, interpunctiója, és distin- ctiója.

11. Azt az Olvasást nem kell felvenni, melyből látszik, hogy tsak a’ magyará.:ás- ból tsúszott a’ Textusba, vagy glossema. Az ilyenek vagy tsak egy szóbann allauak, vagy egész Helyekben!) : mindazáltal nem kell minden magyarázást, mely valamely szó vagy Hely utann tevődik, Glossanak tartani. (Titmann Pr. de Glossis N. T. aestimandis et judicandis. Vitt. J7S2. )

12. Azok az Olvasások, melyek a Fordításokból, vagy a’ régi Magyarázók kissebb vagy nagyobb Commentariusiból lettek, nem jók: melybenn mindazáltal szükség nagyona vigyázni.’

Crisis Superior. Közönséges Törvények.

í. Ha úgy látszik, hogy ez vagy máz Szententzia, Mondás, Hely, Könyv, vagy ennek Késze, nem származhatott ettől vagy attól az írótól; mert az nem úgy szokott írni, vagy gondolkozni, másképpenn szokta magát az Irá6ábaDn kifejezni; nem a* volt a’ tzélja, hogy ilyet írjon; a’ Tudomány sem egyez az író Tudománnyával, és az írásának summája a feljebbvalókkal, és következőkkel: ekkor a1 üzent entziat, ’s a’t. költöttnek, legalább gyanúsnak tarthatom. — De nem lehet a’ belső oknál fogva, sem egy sem más részre mindenütt valamit meghatározni, p. o. í.ján. V. 7.

2. Az a Hely, mely telyességgel ellenkezik a’ beszéd egyéb részének természetével, függésével, és ezt megzavarja: nem valóságos, vagy nem a’ Szerzőtől került*

126 Az Üj Testamentomi Criticának