Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043

rßlt. lásd Forberg Spec. II. Animadv. in Loca select. NI. T. 1798.

3. Ha valamely Helyenn valami job* bann, és oda ilive van mondva, és ugyan ez a’ Hely másutt ismét előjön; de úgy, hogy oda jól nem illik : úgy lehet gondolkodni, hogy onnan tevó'dött ide. Nagy ví* gyázással kell mindazáltal itt lenni; és meglássuk, hogy vaktábann, és a’ mai írók módja szerént ne ítéljük meg a’ régi Írók elméjeket, tzéljokat, írások módját, be- szédjeket, annak függéseit ’sa’t. p. o. az Apoc. és a’ Ján. Ev. 21-dik Részéről vaió Disputatziók erre példák lehetnek.

4. A1 mely Részei, Darabjai a’ Könyvnek, jól nem illenek öszve, de azért ugyan azon írónak elméjét, és kezét mutatják: megengedődik az ilyenekre nézve, hogy jobb rendbe tevődjenek, p. o. a’ Róm. Lev. és í.Kór. utolsó Részei. Az ilyen öszve- zavarásoknak sokszor oka lehetett maga a’ dirib darab matéria, a’ melyre valaki írta a7 maga munkáját.

5. Van helye a’ Crisisnek akkor is, ha a’ legjobb Kézírásokbann sok és egymástól külömbözó Olvasások vágynak, vagy a’ Könyv sok pótlékokkal lassann lassann nagyobbítódott, vagy késóbbenn valaki megvi'sgalta: vagy maga a’ Szerző kétszer adta ki és változtatta, úgy hogy a’ két Kiadásnak Olvasási öszvezavartat- hattak. — Ezek a’ Törvények , tsak a’ Hoz- závetésnek vagy Conjeciurának hihetősé- génn , probabilitásánn, épülnek. Melyre nézve, e1 szokott kérdésbe tevődni: Hihető-é az, hogy a’ mi Kézírásinkba oly pótlások tsúsztak bé, melyek régibbek minden.

Kés*

Törvénnyeirbl. 127