Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043

Törvénnyeiröl.

i*5

kételkedésekből. Mát. VIII. 28. d) Az ellenkezni látszó Helyeknek (Enantiophanéknak) megegyezi eléséből, t) A’ fontos vagy Em- phatica beszédnek szaporításából, f) Több Kézírásnak együvé való nézéséből, g) Az egy forma Helyeknek együvé való nézéséből. (A’ nevezetesebb Kézírásokat megigazították so- kann. )

10. A’ melyek a’ Leírók gondatlanságát mutatják, és mind egyik Új Testamen- tomi Könyvbenn sok hiba van, az ilyen Kul. Olv. nem kell választani, ide tartoznak :

u) A’ Dialectusoknák feltserélése, kivált az Alex. Maced, és mások, vagy a’ ritkább Formáknak a’ közönségessel. — A’ közönséges és Alexandiiai forrnak jobbak a’ többeknél. De tudni kell, hogy az Alexandriai Dialectus, némely Atticai Formákat is vett tel.

b) kgy betűt vagy syllabát elvált ózta- lőtt a’ Leíró, vagy azért, mert nem jól látta, vagy' nem jól hallotta.

ej Az ugyan azon jelentésű szókat egymással feitserélte.

d) A’ széliről a’ Textusba bévitt valamely szól, és két Olvasás egygyé lelt.

e) Elhagyott egy szol, vagy sort, élté- Vesztvénn az olvasást.

j) Llébb vagy hátrább tette a’ szókat, vagy helyeket.

g) Az egyíormánn hangzó, egyformánn látszó szók miau, vagy, hogy az egyik úgy végződött, mint a’ másik szó kezdődött.

h) A’ syiiabakat vagy nem jo» választotta el., vagy nem jól itite öszve: e’ következhetett a’ regi lrannóüjabol,

i)