Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043

4- Az az Olvasás, mely/közelebb jár a1 közönséges, és az íróknak mindenkori szokásokhoz, ha Tanúk is vagvnak mellette, elibe tevődhetik a’ tudósabb Olvasásnak.

5. A’ rövidebb Olvasás, mely mellett Tanúk is vágynak, azombann mind az írónak, mind a’ Helynek tzéljával, és elmebeli tulajdonsáéival egvez, elibe tevődhetik a’ bővebb Olvasásnak. (Van mindiz- által olyan Hely, a’ hol a’ bővebb Olvasás lehet az igaz Olvasás.)

6. Azt az Olvasást, melyből a’ legjobb értelmet lehet, kitsinálni, kell választani. Ennek megífé’ésébenn, az írónak természeti 'ulajdonságára, és a’ Helynek természetére, nem a’ vélekedésekre, és Hitbeli meghatározásokra kell hallgatni.

7. A’ mely Olvasás hijábavaló , vagy arra a’ helyre nem illő értelme van, azt nem kell követni. (Vigyázni kell, hogy helytelen értelemnek ne tartsam azt, a' mely, ha a’ Grammatika és História szerént megvi’sgálorn, igaz, vagy legalább hitelre méltónak látszik.)

g. A’ mely Olvasás egyez az író szokásával, melyet követ az írásbann, vagy szokott szóllásával, ezt elibe kell annak tenni, a1 mely azzal ellenkezik. (El ne felejtsük, hogy az író stílusa az esztendőkkel változhatik.)

9. Azt az Olvasást, melyenn nyilván- ságos jegyei vágynak a’ kész akartva tsi- nált változásnak, nem kell felvenni, llyea változások pedig eshettek: a) Dogmatica okból. Mát. XXVII. 36. b) Morális okból. Mát. V. 22. c) Históriai, vagy Geographtai

kétel134 -Az Ü) Testamentomi CrUtcának