Varga István: Az Új Testamentomi Szent Irasoknak critica históriája és hermeneuticaja az exegetica theologia II-dik részének első darabja (Debreczen, 1816) - 41.043

Törvénnyeiröl.

123

Ez más szókkal kimondva ennyit tészen: A’ Könyv valósága, a’ Helynek épsége, a’ jó Olvasás, vagy külső vagy belső okokkal mutogatódik meg. A7 belső okok a’ Könyvbenn lévő dolgokra, a’ szententziá- ra , a’ beszédre (oratio) építődnek, és ezekből vevődnek: ha ezek nem segítenek, akkor a’ Hozzávetésre szorulunk.

Az Alsóbb Crisisnek, mely Verbális- rak is neveződik, fö törvénnyé ez: Az az Olvasás eredeti és igaz, a’ mely felől meg lehet mutatni, hogy a’ Szerzőtől származott, és a’ melytől estek a7 többi Olvasásbeli eltávozások. Közönséges Törvények ezek , melyek minden egyéb régi Könyvekre illenek :

1. A’ mely Olvasás mellett több Kézírások és Tanúk vágynak, az a’ jó Olvasás: de azért nem kell megvetni a7 kevés Ké zírásbann való Olvasásokat is.

2. A1 mely Olvasások jobb Kézírás- bann vágynak, ezeket elébek kell tenni azoknak, melyek a7 roszszabbakból, bár nagyobb számmal vágynak is ezek , származtak. Abból, hogy valamely Olvasás a* Textusba jobbann illőnek látszik, nem következik, hogy az volna az igaz Olvasás.

3. A’ keményebb, homályosabb, nehezebb, szokatlanabb Olvasást, mindenkor elibe kell tenni, ha ugyan jó tanúbizonyság állal is ajánltatik, a7 könnyű, világos, szokott, és gyakorinak. (A7 nehézség van most az egész beszédbehn, és annak Öszveköttetésébenn, majd egy egy szók* bann, formulákbann, és azoknak kétséges jelentésekbenn, most a’ Grammaticai för- mákbann, majd a7 Históriákban!!, Dogmáké teann 7s a5 t.)