Ismeretlen szerző: Mária tzellivezér, a'ki a' jámbor bútsújárót mint hív útitársa ... taníttya ... (Mária Tzell, 1830) - 24.289

mintsem mi magunk, a’ többiekkel már meg-botsáttya, tsak igaz akaratod légyen, minden bűneidet, ha eszedbe jutnának, meg-vallani, és éppen azért-is gyónásodban nem fogyatkozás, és az ol- lyan meg- fedhetetlen feledékenység miatt el - maradott bunt máskor-is, ha eszedbe jón, meg - gyónhatod: de ha bűneidet igazán tellyes szivedből 's lelkedbol meg- nera bánod, ha erős fogadást (leg-alább akkor, mikor gyónsz) nem tészsz, hogy életedet meg - akarod jobbítani, akkor gyónásod nem tsak semmire - való lészen, hanem szentség törésbe-is esel.

Tizenkettödik Regula. Noha a’hagyott penitentziát nem tartózzuk az áldozás elolt végbe vinni, mindazonáltal sokára sem kell halasztani, és ha lehetséges (főképpen mikor tsak kevés imádságból áll) jobb, és hasznosabb lészen, ha még a' szent áldozás előtt el-mondgyák; mivel ez a’ hagyott penitentzia a’ gyónásnak szentséget egészszé teszi, melly-is addig tsonkán marad, meddig a’ penitentzia végbe nem vitetik, ennek tehát bé-teljesítésére kiki szorgalmatos légyen, ne talán tunya halasztása miatt újonnan vétkezzék.

Tizenhannádik Regulo. Elvégezvén

© 47 0

k