Ismeretlen szerző: Mária tzellivezér, a'ki a' jámbor bútsújárót mint hív útitársa ... taníttya ... (Mária Tzell, 1830) - 24.289

minden szorgalmatossággal gyónásokat, már a’sz. áldozáshoz készüllyenek, hogy pedig eztet is minden ájtatossággal, és lelki vigasztalással végbe vigyék : ne fussa­nak mindjárt a’ gyóntató széktol az Isten asztalához, mint a’ juhok a’ legelő mezere, hanem várakozzanak , meddig az egész Protzessió meg-gyónt, és ezután öszve- gyulekezvén mondják-el előbb közönsé­gessen azon imádságokat, mellyeket a’ sz. gyónás után és sz. áldozás előtt rendeltünk, hogy így méltatlanságokat, és Meg-Vál­tónknak hozzánkvaló szeretetét előbb meg­gondolván , minden ájtatossággal, háláa- dással , alázatossággal, élő hittel lánga- dozó kívánsággal , ’s szeretettel Kristus Urunk testét, ’s vérét magokhoz vehessék, mellyek nélkül KristusUrurlt részesülésé­ből kevés hasznok lenne. Ugyan azért-is a’ 6zent áldás után leg-ottan ismét egybe szegődgyenek, közönségessen el-mondván azon imádságokat, mellyek a’ szent áldo­zás után rendelve vágynak. Ezután már kiki a’ maga tulajdon ájtatosságának egy kis időt engedhet. Tizennegyedik Regula. Mivel a’ közön* séges imádság, nem tsak az elme-tsavar- gásnak el-távoztatására, hanem az igaz ájta- tosságnak gyarapodására-is igen hasznos: S 48 8

Next

/
Thumbnails
Contents