Ismeretlen szerző: Mária tzellivezér, a'ki a' jámbor bútsújárót mint hív útitársa ... taníttya ... (Mária Tzell, 1830) - 24.289
ria képét, és a’ melyire helyhezteti: ez a' jele, úgymond, ígéretemnek. Fel-ébredvén álmából, a’ Mária képét, mint következendő ditsősséges diadalomnak bizonyos jelét, a’ melyén találja: fel-kél serénnyen, és halogatás nélkül hajnal előtt öszve hi- vattya a kevés számú Vitézeit; rendre elo- beszélli nékiek az éjjeli látást, és ezzel annyira fel-inditá, annyira meg-bátoritá félénken sziveiket, hogy minden késedelem nélkül más egyebet sem kívánnának a’ hartzolásra való jelnél. Jelt adott tehát a’Király, ütik verik a’ dobokat, meg-fújják a’ tárogató sípokat, zászlóra függesztetett Mária képét előre viszik, néki egy szívvel, egy lélekkel rajta ütnek a’ Pogányolt táborára, meg - támadgyák okét, erossen hartzolnak, ütik vágják mind addig, inig gyalázatos szaladásra nem adák vala magokat. így az irgalmas Tzelli Szűznek hathatós segedelmével ezen pogány számos sereget ditsosségessen meg-győzték, a’ két szarvú hóldos hadi tzimeres zászlójo- kat vérbe keverték, órokra karikát vertek, ’s viszsza hökköltették, hogy soha ez után, még Lajos Király élne, gonosz szándékokat elő venni nem mernék; mert az áldott Szűz felől vagyon az meg-írva: a’ hóid az ü l á h a i a l a 11, Ezen jeles , és a’ m 26 $
