Ismeretlen szerző: Mária tzellivezér, a'ki a' jámbor bútsújárót mint hív útitársa ... taníttya ... (Mária Tzell, 1830) - 24.289

természet erejének közönséges follyását fcli'ü múló diadalom után , maga a’ koronás Vezér első Vitézeivel egyetemben Tzellbe indúl, hogy ottan a’ seregek Urának, és a’ mennyei Királynénak minden ki-telhető buzgósággal hálákat adna.

De vallyon ki magyarázhattya - meg , minémií maga le-ereszkedésével, minémü alázatossággal ezen földi Királyi Felség a’ mennyei Felséges Királyné Trónussá előtt magát meg-vonta, ’s meg-alázta légyen? térdeire esik , ortzájára borúi, elméjének tellyes erejéből, szivének minden buzgó- ságából fogadott köteles háláadását leteszi , és bé-mutattya. így bever a’ drága gyöngy a’ porban, és mind maga, mind Országa boldogságát Sz. István elsŐJ Királlyal Máriára bízza, 's Máriába helyhez- teti. Hogv pedig Máriához-való szerelmes ösztönét jobban ki - jelentené , ki-vetke- zodik háláadó szeretettel az o vitézi Őltö- zetibol, valamint Jónátás Dávidhoz váló szerettei a' maga ruhájából: és diadalmas kardgyát, arannyal futatott ezüst hadi koronáját, Szenteknek tetemeivel, és igaz gyöngyökkel meg-rakott szelentzéjét, melly mindenkora’ nyakán függött vala ; nem különbben arany fonalakkal szőtt királyi pa- lástvát, sarkantyúit, kengyelit, és az q

B 2

# 27 ©