Ismeretlen szerző: Mária tzellivezér, a'ki a' jámbor bútsújárót mint hív útitársa ... taníttya ... (Mária Tzell, 1830) - 24.289

fiúi bizodalommal meg-telvén, már nem is kételkedik, hogy az áldott Szűznek, mint Keresztények segítségének győzhetetlen védelmezésével, a’ vad népen bizonyos diadalmat venne. Annak okáért térdeire esvén , és mostani szükségét fiúi bi- zodalommal eleibe terjesztvén, ki-önté szívét képe előtt, mellyet nem tsak oda haza Királyi Kápolnájában ékes óltáron mint házi nagy Aszszonyát tisztelni szokta, de a’ táborban-is mindenkor magával hordozta. Ezen Mária képe előtt, mondom, nagy alázatossan neki esedezik, hogy illy fogyatkozott, és kétséges ügyében az Ó Anyai kezét ne vonná-meg tőle. Nem-is vajának haszon nélkül az ő tellyes szívéből : és minden erejéből származott könyörgései ; mert minekutánna tellyes bizo- dalomban egy kis rövid nyugodalomra adná magát a’ Királyi sátorban , és alig szende- redne-el, imé! nagy fényességben, és felettébb ékes ábrázatban megjelenik néki a’Tzelli Szűz : Vidám tekintettel vigasztal- lya, és az ellenséggel-való meg-ütközésre hathatós szókkal bátorittya , készteti, és untattya; sött maga segedelmét, és követ- kezendöképpen a' bizonyos gyozedelmet néki meg-igéri: ez után vévé az irgalmas Szűz a’ sátor superlattyán függő magaMáB

0 sä 0